Iskolai bevásárlás, szerencsés véletlen, nyelviskola Budapest

Tudom, kicsit hosszú, de ezt sikerült mind egy nap alatt elintéznem. Persze nem volt egyszerű, mert három gyerekkel ez annyira nem könnyű, de azt gondolom, ahol szintén vannak gyerekek nem kell bemutatnom.

Felkészülés az iskolárapencils-93817_640 (1)

Hát ez az egyik időszak, ami nem éppen a kedvenc időszakaim egyike. Nem csak én nem szeretem, de a pénztárcánk sem.

Három gyermekünk van, egy 18 éves lányunk, két fiúnk 8 és 11 évesek. Mivel nagy a család, így sok mindenkinek kell holmit venni, ami nem mindig a legegyszerűbb.

Nem tudom, hogy ki hogy csinálja, nekünk az első feladatunk ősz közeledtével az, hogy mindenki átnézi a ruhatárát. Persze a kicsik ezt hamar megoldanák, hiszen a szó szoros értelemben utálnak ruhát próbálni. Két perces elintézés helyett, az összes ruhát ki szoktam pakolni, és felpróbáltatni. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor nem én vagyok a család legnépszerűbb tagja, de hát mit csináljak, ezt is meg kell tenni. Na a lényeg, hogy ilyenkor derül ki, hogy kinek mekkora a ruhatára valójában. Hiszen annyit nőnek a nyár folyamán, hogy a nadrágok java részt ilyenkor kikerülnek, hiszen mindennek kicsi a szára, vagy éppen a kezük lóg ki a pulóverből. A két kicsiről ilyenkor egy zsák ruha mindig összejön.

Még jó, hogy a nagylányunk már nem nő annyira, így azért ez nála nem jelent olyan vészes dolgot, persze azért neki is van szüksége egy két új ruhadarabra.

Ha ezzel megvagyunk, és kiderül, hogy kinek milyen ruhája nincsen, na akkor irány a bolt. Hát ez sem a legegyszerűbb a fiúkkal, mert mindenkinek megvan a maga egyénisége, és ilyenkor minden mást szeretnének, csak azt nem ami épp kell. A ruha próba is kész kabaré ilyenkor.

Persze két próba között már minden máson jár az én agyam is. Hol azon, hogy éppen mit kell főzni, vagy hogy mit kell vásárolni, vagy éppen mit kell még elintézni. Pont azon töprengtem a fülkék előtt, míg a gyerekek próbáltak, hogy még kell egy nyelviskola Budapesten. Annának idén jó lenne egy középfokú nyelvvizsgát tennie, az jó pont lenne a továbbtanulás szempontjából nézve.

A java még hátra van

Ha már kellő képen elfáradtam a ruhavásárlásban, aztán jön még csak a füzetek, és az írószerek vásárlása. Dani fiam rajz szakra jár, fiú létére igen csak jól rajzol, és szereti is csinálni. Na neki a sok felszerelés, ami a rajzórára szükséges, nem kevés pénz. Persze nem csak ő van, hanem a többiek is.

Ha lehet igyekszem egy helyen letudni a vásárlást,vagy legalábbis a nagy részét, pont ez miatt megyek egy nagyobb írószerbe, vagy bevásárló központban, ahol mindent megkaphatok. Harminc füzetnél nem szoktam kevesebbet vásárolni, és akkor még pótolni is kell év közben. A ceruzákról nem is beszélek. Nagy bevásárló kocsit szoktam vinni, és mindenkinek lesz egy sarka a kocsiban, így tudjuk megkülönböztetni, hogy kinek milye van.

Szerencse, hogy anno nem egyszerre kellett táskát vásárolni, hanem időközönként kell csak cserélni, és azt sem egyszerre.

Na amikor már teljesen kitikkadtam én is, és a pénztárcám is, akkor hittem azt régen, hogy vége van. Ma már tudom, hogy nem, hiszen az első szülői értekezleten derül ki, hogy mit vásároltam meg, mire lesz még szükség. Igaz, hogy a nagyja már megvan, de azért ilyenkor is el lehet az apróságokra igen csak szép összeget költeni. A torna ruhát minden évben kinövik szinte. Azért szerencsés vagyok, hogy néhány ruhadarabot a kicsi megörököl a bátyától, így legalább ilyenekkel nem kell foglalkoznom.

Ahol gyerekek vannak, jól tudják, hogy az iskolakezdés igen csak nehéz mulatságot jelent. Mindenki ott igyekszik megkönnyíteni, ahol tudja. Néha ez azzal jár, hogy nem tudjuk a legdrágább dolgokat megvásárolni, amit persze a gyerekek igen csak nehezen viselik. Sokszor nehéz elmagyarázni, hogy ahol hárman vannak testvérek, nehezebb, és hogy miért is, mint ahol egyedül van a gyerek. Hiszen mind a három gyermekünknek biztosítani szeretnénk azt, hogy normálisan járhasson iskolába, csak nem feltétlenül a legújabb, legmárkásabb holmikkal.