Ősellenségem, a szél

Mi történik akkor, hogyha az ember egy szeles napon nyitva felejti az ablakot, miközben az íróasztala tele van papírokkal? Jön egy nagyobb fuvallat, belekap a lapokba, aztán mire észbe kap, szedegetheti a földről a szanaszét hullott papírokat.

Ez egyrészt idegölő, hiszen nem elég, hogy hajolgatni kell, még egy csomó idő elmegy arra is, hogy az illető újra visszarendezze a dokumentumokat úgy, ahogy voltak.

Persze, lehet erre mondani, hogy az ember legyen körültekintőbb és ne hagyja felügyelet nélkül az íróasztalt, mikor szellőztet.

Mondani könnyű, azonban betartani nem mindig sikerül. Nem nehéz elbambulni, vagy csak néhány pillanatra kiszaladni a helyiségből, behozni egy pohár vizet, és mire az ember visszaér, a padló már papírtengerré változott.

Tapasztalatból beszélek, sokszor megesett már ez velem, arról nem is beszélve, hogy világ életemben hadilábon álltam a széllel. Hiába van az, hogy a hollywoodi filmek egyik alapkelléke, ahogy a nő hajába belekap a fuvallat, ezt látva pedig a főszereplő férfi visszavonhatatlanul belészeret… a valóság inkább bonyodalmat okoz, mintsem sírig tartó szerelmet.

Persze, tagadhatatlan, hogy igenis nagy szükség van a világon szélre, hiszen elfújja a viharfelhőket egy esős napon, a nyári melegben enyhülést hozhat a forróság ellen, illetve az egyik legjobb módja a megújuló energiatermelésnek. Az erre alkalmas éghajlatú országok, mint például Hollandia, rengeteg tiszta energiát tud termelni szélerőművek segítségével.

Biztos velem lehet a baj, hogy ennyire tiltakozom némi légmozgás ellen, de annyiszor megkeserítette már a napjaimat a rosszkor jött szél, hogy szinte felsorolni sem tudnám. Számtalanszor megesett már, hogy kiteregettem a frissen mosott ruhákat délelőtt és mire hazaértem a munkából, már szétszórva találtam rájuk az erkélyen, azt pedig gondolom mondanom sem kell, hogy ettől jól össze is koszolódtak.

Többször éreztem már, hogy a csontomig hatol a hideg, mikor lekéstem a buszt, és tíz percet kellett állnom a megállóban, amíg a következőre vártam, közben pedig egy orkán erejével süvített keresztül rajtam a szél.

Még sokáig sorolhatnám a panaszaimat, de úgy érzem nincs értelme. Sajnos semmit nem tudok tenni ellene, az ember bármennyire is szeretné, ezt nem tudja gombnyomásra szabályozni.

Az utóbbi néhány évben, mikor szeles volt az idő, mindig alig vártam, hogy hazaérjek a meleg lakásba és kizárjam süvítő hideget. Nincs is jobb egy ilyen nap után, mint elnyújtózni egy kád forró vízben és relaxálni.

Néhány napja pontosan ezt tettem. Hazaértem, megengedtem a kádba a vizet, miközben pedig vártam, hogy megteljen, főztem magamnak egy finom erdei gyümölcsös teát. Negyed órával később beültem a szinte gőzölgő vízbe, elnyújtóztam és pár másodperccel később arra lettem figyelmes, hogy az nyakamba vág a jeges szél.

Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, de aztán rájöttem mi a probléma. Hiába volt becsukva az ablak, az illesztéseknél kérlelhetetlenül jött be a huzat.

Mivel tudtam, hogy a relaxációmnak már úgyis lőttek, kiszálltam és egyből elkezdtem utánanézni annak, hogy mit lehetne tenni ez ellen. Találtam jó néhány házi praktikát is a témában, de végül úgy döntöttem, hogy profi szakemberekre bízom a dolgot, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

A szélről azóta sem változott meg a véleményem, de tettem néhány óvintézkedést annak érdekében, hogy kevésbe legyen rossz a viszonyunk: Beszereztem néhány papírnehezéket az íróasztalomra, mindig használok csipeszt, mikor teregetek, próbálok sietni, hogy sose késsem le a buszt, a lakásban pedig az összes ablakot leszigeteltettem, hogy többé ne kelljen a huzattal csatáznom.